Vegyél
egy üres papírlapot! Rajzold le magad! De ne a külsődet, hisz a külső
minden percben változik. Rajzold le, mi él benned! Aztán tedd el a
papírt biztos helyre!… Most már nyugodt lehetsz… ha mondjuk 200.000
év múlva találnak néhány millió üres papírlapot, a Tiéd is köztük lesz.
Körülöttem egy halom üres papírlap. Minden lapra írok valamit.
Eldöntöttem. Valamit, amit még szeretnék. Amit még nem csináltam. Aztán
majd összesítem. Nem akarok üres papírlap lenni!
Annyi mindent szeretnék.
Utazni, sokfelé, “lelketmegtölteni” szépségekkel. Végigsétálni éjszaka
a hatalmas fáraószobrok között, rátenni tenyerem a hűvös kőre, és
érezni lüktetését, hallgatni a szfinx dalát a szélben… felmászni “hegylakók” vihartépázta sziklaoromjaira, romos váraik folyosóin
bolyongó szellemeket lesni, ház küszöbére kenyeret-tejet tenni, s
gyermekként várni, hogy felbukkannak-e a csintalan koboldok…
megízlelni a kecskesajtot, savanykás bort inni hozzá, hogy a fejembe
szálljon és önfeledten táncoljak Zorba dalára… megcsodálni a “festő”
képeit, közelről, igazándiból, szemembe fogadni ecsetvonásait, a
színeket, a varázst, amit árasztanak magukból, és sírni a rámszakadó
szépségtől könnytelenül… és… szeretném látni a tengert… tudni,
hallani, csobban-e a nap, amikor lemenőben a vízbe esik, hogy elfog-e
az extázis, amikor a hullámokat nézem, belemerülve tágranyílt szemmel
csodálni halak játékát, majd szeretkezni a meleg homokban…
Szeretnék találkozni újra az öreg feketelábú indián sámánnal, hallgatni
kántáló hangját, ahogy ősei szellemeit hívja, pókhálóráncos arcán a “nekemsohanemvolt” hittel, majd átsétálni megint a parázsszőnyegen,
éghetetlennek-sebezhetetlennek hinni magam… lóra pattanni, száguldani
önfeledten, minden patadobbanást a testemben érezni, együtt szívdobogni
vele… tüzet gyújtani és ellentüzet, s nevetve kiszaladni a lángok
közül… viharban állni, esőben szétázni, belekortyolni a tenyeremben
összegyűjtött cseppekbe… meztelenül imát sóhajtani a Holdhoz, úgy,
ahogy megszülettem, pőrén, tisztán, kérni, vigyázzon rám, s azokra,
akiket szeretek…
Szeretném újra és újra belemeríteni ujjaimat a hajadba, szétzilálni
fürtjeid, hagyni, hogy betakarjanak, melegítsenek… fázni
takarótlanul, izzadságcseppektől síkosan… melletted feküdni, s
elégedett testtel dorombolni… nézni kisimult arcod, amikor a tündék
földjén jársz… néha megrezzenő szádra óvatosan rálehelni
varázscsókot, hogy álmod szép legyen…
Szeretném látni az unokáimat. Ha mást nem, csak megszületni. Újra
átérezni a csodát… máshogy… más dimenzióban… Látni bennük is
önmagam, ahogy a gyermekeimben is… újraszületni… másban…
Állj meg!… Kezd az elején!… Nagyon elkalandoztál!… Hol is az első
papír?… És hol az eleje?… Akkor kezdem… első papírlap…
…Szeretnék átmenni egy hídon… egyedül… és a végén vársz rám… megigérted….
egy üres papírlapot! Rajzold le magad! De ne a külsődet, hisz a külső
minden percben változik. Rajzold le, mi él benned! Aztán tedd el a
papírt biztos helyre!… Most már nyugodt lehetsz… ha mondjuk 200.000
év múlva találnak néhány millió üres papírlapot, a Tiéd is köztük lesz.
Körülöttem egy halom üres papírlap. Minden lapra írok valamit.
Eldöntöttem. Valamit, amit még szeretnék. Amit még nem csináltam. Aztán
majd összesítem. Nem akarok üres papírlap lenni!
Annyi mindent szeretnék.
Utazni, sokfelé, “lelketmegtölteni” szépségekkel. Végigsétálni éjszaka
a hatalmas fáraószobrok között, rátenni tenyerem a hűvös kőre, és
érezni lüktetését, hallgatni a szfinx dalát a szélben… felmászni “hegylakók” vihartépázta sziklaoromjaira, romos váraik folyosóin
bolyongó szellemeket lesni, ház küszöbére kenyeret-tejet tenni, s
gyermekként várni, hogy felbukkannak-e a csintalan koboldok…
megízlelni a kecskesajtot, savanykás bort inni hozzá, hogy a fejembe
szálljon és önfeledten táncoljak Zorba dalára… megcsodálni a “festő”
képeit, közelről, igazándiból, szemembe fogadni ecsetvonásait, a
színeket, a varázst, amit árasztanak magukból, és sírni a rámszakadó
szépségtől könnytelenül… és… szeretném látni a tengert… tudni,
hallani, csobban-e a nap, amikor lemenőben a vízbe esik, hogy elfog-e
az extázis, amikor a hullámokat nézem, belemerülve tágranyílt szemmel
csodálni halak játékát, majd szeretkezni a meleg homokban…
Szeretnék találkozni újra az öreg feketelábú indián sámánnal, hallgatni
kántáló hangját, ahogy ősei szellemeit hívja, pókhálóráncos arcán a “nekemsohanemvolt” hittel, majd átsétálni megint a parázsszőnyegen,
éghetetlennek-sebezhetetlennek hinni magam… lóra pattanni, száguldani
önfeledten, minden patadobbanást a testemben érezni, együtt szívdobogni
vele… tüzet gyújtani és ellentüzet, s nevetve kiszaladni a lángok
közül… viharban állni, esőben szétázni, belekortyolni a tenyeremben
összegyűjtött cseppekbe… meztelenül imát sóhajtani a Holdhoz, úgy,
ahogy megszülettem, pőrén, tisztán, kérni, vigyázzon rám, s azokra,
akiket szeretek…
Szeretném újra és újra belemeríteni ujjaimat a hajadba, szétzilálni
fürtjeid, hagyni, hogy betakarjanak, melegítsenek… fázni
takarótlanul, izzadságcseppektől síkosan… melletted feküdni, s
elégedett testtel dorombolni… nézni kisimult arcod, amikor a tündék
földjén jársz… néha megrezzenő szádra óvatosan rálehelni
varázscsókot, hogy álmod szép legyen…
Szeretném látni az unokáimat. Ha mást nem, csak megszületni. Újra
átérezni a csodát… máshogy… más dimenzióban… Látni bennük is
önmagam, ahogy a gyermekeimben is… újraszületni… másban…
Állj meg!… Kezd az elején!… Nagyon elkalandoztál!… Hol is az első
papír?… És hol az eleje?… Akkor kezdem… első papírlap…
…Szeretnék átmenni egy hídon… egyedül… és a végén vársz rám… megigérted….
2008. március 11.
Lyrian ©
– . –
Pálinkás Krisztina (Lyrian) budapesti digitális képalkotó-grafikus-író/költő
„Ha volna még időm” kiállításának megnyitója
(Pécs – 2010. június 9. 16 óra),
melyen vegyes alkotásai láthatók.
Azt est során, irodalmi alkotásaival, verseivel, prózáival is szerepel.
A kiállítás július 7.-ig látogatható.
Az Origó-Mecsekszabolcs Rádió FM-87,8 MHz élő adásban közvetíti az eseményeket,
továbbá az interneten, a www.origo-haz.hu/cinke honlapján is hallható lesz.
„Ha volna még időm” kiállításának megnyitója
(Pécs – 2010. június 9. 16 óra),
melyen vegyes alkotásai láthatók.
Azt est során, irodalmi alkotásaival, verseivel, prózáival is szerepel.
A kiállítás július 7.-ig látogatható.
Az Origó-Mecsekszabolcs Rádió FM-87,8 MHz élő adásban közvetíti az eseményeket,
továbbá az interneten, a www.origo-haz.hu/cinke honlapján is hallható lesz.
