Markolj mellembe
szobortestű férfi,
sima száddal becézd,
kényeztesd forró,
kemény bimbaját
virágomnak.
Jöjj te is, ifjú ember,
ölem forrón vágyik
tollvessződ vonására.
Nyakam szegd hátra,
ne bánd, ha
fogad véresre hántja
bőröm.
Te, reszkető agg,
nyelved még gyorsan
pereg, hát tedd a dolgod,
kelyhem édes mézét
néked adom.
Légy mohó,
lásd, hogy vonaglom
minden csapás után.
Ifjú szűz, ne fordítsd
el fejed, jer te is,
hisz nem bűn ez,
hanem feloldozás.
Csatlakozz hozzánk.
Kar ölel derekat,
derék feszül hátnak,
ess neki te is a gátnak.
Így kell ezt, a lángok
magasra csapnak,
bennünk ég a tűz,
verejtékcseppeket
szürcsölve egymásról,
összefonódva…
Miközben Néro vonyítja
borzalmas dalát,
és felajzott
szerszámával nézi
az égő Rómát.
2008. január 27.
Lyrian ©