Egy kávé mellett...

Kislány-nagylány

No tessék, csak jött, átviharzott a lakáson, kezembe nyomott egy csokor virágot, megcuppáltam a névnapja alkalmából, elvégre Kitti a drága, és már rohant is. A szélvész, a vihar… a suhanós… az én lányom… húsz éves… Kire is ütött ez a gyerek??? Pár idézet az írásaimból, róla… -.- Aztán megszületett Kitti, a kis “koraszülött” 7 hónapra…. Tovább »

Az alattomos „nemtudommi”

Már megint húz a nyakam. Rondán, alattomosan nyom ott hátul, a kisagynál. Remeg a kezem és a szám. Ezerfele jártam már a nyűgömmel, senki nem tudja pontosan mi is lehet ez. Miért nem tudok egyedül már az utcán sem járni, csak akkor, ha valaki velem van. Akkor viszont prímán elmegyek még a világ végére is…. Tovább »

A Nő verve jó…?!

Megint felháborodtam, megint megdöbbentem, mert megint hallottam… Kb. három éve írtam egy kissé hosszúra sikerült hozzászólást egy baráti társaságos oldalon, ahol éppen nagy vita folyt erről a témáról. Megosztom veletek… lehet, nem is kávé kellene mellé… szerintem… ************************ Megdöbbentem. Felháborodtam. Akkor, amikor napok óta olvasom a hozzászólásokat Abinéri Márió a ‘Családi erőszakról’ cikke alatt (és… Tovább »

Bevezető, aminek talán értelme is van…

 Újra itt!!! Két év kihagyás után. Az előző blogomat egy laza csuklómozdulattal töröltem, szerintem senki nem fog véres könnyeket ontani miatta.Nem volt valami nagy szám, és rájöttem, stílust kell váltanom. Kb. olyanokat szeretnék írni, mint a Szex és New York Carrie Bradshaw-ja . Szex van, New York nincs. Ettől függetlenül nem fogok pánikba esni, hiszen… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!