1.0Egy kávé mellett...https://lyrian.cafeblog.huLyrianhttps://lyrian.cafeblog.hu/author/Lyrian-2/<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 14px;"><span style="font-size: 15px;"></span><span style="font-size: 15px;"><span style="font-size: 15px;">Mosogatás, pakolgatás, porszívózás. Este szilveszter. Mindennel el kell készülni. Bár csak ketten leszünk, de ugye a babona… Amit újév első napján, azt egész évben… Akkor adjuk meg a módját. Semmi kedvem egész évben takarítani.</span></span><br><span style="font-size: 15px;"> - Holnap letámadlak.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Ma is letámadhatsz.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Nem, holnap. Tudod, a babona…</span><br><span style="font-size: 15px;"> Borotválkozás, fürdés. Enyhe dezodor-illat a lakásban.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Éjfél után már lehet…</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Akkor már lehet…</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> Elaludtunk. A fenébe! Már tíz óra. Kócos vagyok, álmos és fáj minden porcikám. Na, majd ha felébred. Vagy inkább lepjem meg? Á, ahhoz most valahogy nincs erőm. Majd ha összekaparom magam. Amúgy még meg akarom keresni azt a parányi kis csodát. A bikavadítót… mert ugye a mód… a megjelenés… Puha, csodálatos csipkecsoda. A színe maga az álomlét. Igaz, még soha nem volt rajtam, de majd most…</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> - Csak gyújts alá a kávéfőzőnek.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Te kérsz belőle?</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Csak egy picit.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Ehetnénk is.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Együnk.</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> Tessék, megint elaludtunk. Ennyit a babonáról. Már sötét van, de olyan jó volt ez a kis délutáni szieszta… Szieszta… aha! - mint akit fejbe vertek. Akkor most! Most megkeresem...</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> - Turizol?</span><br><span style="font-size: 15px;"> Derékig a szekrényből dünnyögöm:</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Turizok.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Mit keresel?</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Nem tudom.</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> Pedig itt kell lennie. Tudom, hogy ide tettem, valahová, valamelyik dobozba. Rendet kellene már tenni… na, nem most, mert ugye a babona… És igen!!! Itt van. Puha pamut, egy semmiség, és mégis, csodákat tud tenni. Remélem!</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> Fürdés, kence, a csipkecsoda éppen ott láttat, ahol kell, ott takar, ahol kell. Köntös. Napocskákkal és holdakkal. Hozzá elegáns zöld-fehér-sárga csíkos alvószokni. Belibbenek a hálóba, sejtelmesen leveszem a köntöst, egy pillantás rám, s már fekszik is le. Tenyere végigszalad a mellem között, le a hasamig.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Csikizel!</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Nem baj.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Na, hogy tetszik?</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Mi?</span><br><span style="font-size: 15px;"> - A bugyim?</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Milyen bugyid?</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> Nesze nekem! Ennyit a csodáról, meg a bikáról, meg a vadításról. A hangját vesztett tévében Segal éppen lassított felvételben üti le a banditákat.</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> - Milyen bugyim, milyen bugyim?! Hát ami rajtam van még egy darabig… Direkte megkerestem, te meg észre sem vetted. Tudod ki fog máskor neked így kiöltözni, hogy levethesd… Pedig olyan szép! És a színe…</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Mutasd!</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Hülye, sötétben nem látod! Na! - Puha valami nyomódik a hasamhoz. - Az orroddal akarod látni?!</span><br><span style="font-size: 15px;"> Dalra fakadtam.</span><br><span style="font-size: 15px;"> „Orroddal lááááááásd, füleddel ééééérezd!”</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Egyébként mikor akarsz tai csizni? Segal egészen jól csinálja.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Most hogy jön ez ide? Bár jól mutatnék kint a téren, a hóesésben…</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Én meg kalapoznék… szemműtétre… csak pár forintot emberek…</span><br><span style="font-size: 15px;"> Áthasal rajtam, villanyt gyújt.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Tök jó! De milyen színű?</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Bordó. Ezüstös bordó, te marha.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Ez?! Akkor színvak is vagyok. Mielőbb kezdjük el a gyűjtést… Bár ahogy elnézem, már testszínű.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Egy biztos, én többet nem fogok órákat keresgélni, hogy dögös Maca legyek… ennyi erővel akár a lukas terepszínűt is… hagyd abba!!! nem vagyok behangolva!!! Csak még nem tudom, hogy hegedű legyek, vagy zongora… hmmm… ez jó… csinálhatod tovább…</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> A csipkecsoda ledobva, magányosan hever a földön, az ágy mellett… halk szipogás hallatszik…</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Legalább egy zsepit hozzám vághatnátok… nem baj, ha használt… egy összetört lélek megérdemelne ennyit…</span></span></p>rich