1.0Egy kávé mellett...https://lyrian.cafeblog.huLyrianhttps://lyrian.cafeblog.hu/author/Lyrian-2/<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">...csak valahogy elkeveredtem mindenhol. A munkában, az életemben, a világegyetemben... jesszusom! lehet, hogy ez már a Mátrix???????</span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">Eljött volna a depis-korszak? Még nem fejtettem meg. Még nem tudtam azonosítani az álmaimat a valósággal. Nem tudom magam hová illeszteni a sztorikba. Pedig biztos ott vagyok valahol, de erőm sincs arra, hogy gondolkodjam.</span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">Legyek elhanyagolt kedves? Vagy csak az kezd egyre jobban tudatosodni, hogy elmentek a kölkök? Hiába mondogattam magamban, hogy igen, felnőttek, ez az élet rendje, akkor, amikor hirtelen eljött az a nap, amikor elkezdtek pakolni (még mindig nem fejezték be, és ez minden újabb alkalommal egy késhasítás oda bele, a lüktető ketyegő közepébe), és akkor vált valósággá az egész... és sokáig nem tudtam sírni, nagyon sokáig... Dovanda, te tudod a legjobban, mennyire sokáig... Köszönöm Neked, hogy meghallgattál azon az estén, s talán önkéntelenül adtam most vissza Neked valamit, hogy te is tudj sírni... </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">Amikor azt hiszed, hogy minden rendben van, megint beüt valami. Elbőgtem a kölköket, a "megnemszületettet" is, gondoltam, rendbe teszem a másik részét a létemnek. Berendezkedem a "most már valahogy élem a saját életem" című fejezetébe. Nem sikerül. Ehhez két ember kellene. Nincs két ember. Azaz mind a ketten hajtogatjuk a magunkét és nem jutunk dűlőre. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">A kutam is zavaros, hiába nézek bele. Csak a könnycseppek adnak néha monotónikus gyűrűket ki magukból, s csak a saját szavaim csengenek vissza a mélyéből. </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">"Mikor mondták utoljára, hogy "szeretlek"? "Mikor érezted a "csodamadárfészket"?</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">Hát valahogy így nem működöm most, pedig kellene. </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">...de kösz, jól vagyok... elmúlik ez is, mint a gyíkság... csak türelem kell hozzá és idő... az meg van bőven.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">Csók csajok! :) </span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">Holnap már jövök, egy csomó mesével tartozom Nektek. :)</span><br></p>rich