1.0Egy kávé mellett...https://lyrian.cafeblog.huLyrianhttps://lyrian.cafeblog.hu/author/Lyrian-2/<div style="text-align: justify;"> <span style="font-size: 15px;">…mert nálam csak ilyenek találhatók. Keresgéltem valamit… én mindig keresgélek… mert elteszem „biztoshelyre”, másnap már nem találom ugyanott… Üveges csodaszekrény… kincslelőhely… villanyt is lehet benne gyújtani… bár ritkán gyújtogatjuk… most viszont kell… hogy lássak… találjak…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Felső sor… nagymami fogfájós kutyája vígan trécsel Anubisszal… a kis porcelántáncosnő kecsesen beledermedt a „sohavégenincs” piruettbe… Pici dobozok halmaza… egyikben kis tasakokban, felcímkézve tejfogak, amik nem kerültek a Fogtündér kezei közé… Andrisé, Kittié, Manóé, Aramiszé… bizony, az övé is… elférnek egymás mellett… másikban kis kövecskék… gyerekek által felszedett, s megtartott emlékdarabok… a piros doboz apszim életkitüntetését rejti… A dobozokat féltékenyen őrzi a velem egyidős, kézzel faragott cickusz… még a Munkás utca egyik szomszédja lepett meg vele… és poharak, poharak, poharak… egy sincs, amiből meg lenne a precíz hatos szám… köztük a „szent ereklye”, a kakaós bögre… furcsa jószág… üdülőhelyi gyógyvizes portéka… lapos, magas, csőrös… a kakaónak mindig valamilyen felkavaró, s mégis megnyugtató íze volt, s amíg szürcsölgettem, hallgattam a meséket… talán ezt a „meseízt” éreztem… nyeltem is egy nagyot… jó lenne megint… ízlelni… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Újabb sor… feltartott ormányú elefántok egymás mellett… sokak szerint szerencsét hoznak… főleg, ha simogatnám is őket… most szemrehányóan néznek rám… végigcirógatom mindegyiket… egyik kagylóból összerakva… másik Laokoón-csoportként összefonódott tülköshalmaz… taposnak egymás fején… s még vagy tizenkét különálló… és poharak… bögrék… mind egyedi… „ezkellnekem”… közöttük marcipán boszorkány… feltartott seprűvel… a negyedik X-em tortáján pöffeszkedett… és… igen… egy horgolt, keményített, cukorban merevített tyúkanyó… nagyimtól… tojásmelegentartónak készült… most nálam árválkodik… tojás még nem került alá… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Lejjebb rendetlenül, de számomra átláthatóan a barátoktól kapott meglepetések… bögrék (mi mások?), rizzsel kirakott, tejfehér porcelántányérok, bennük ugyanilyen kanalak… ha a fény felé tartom őket, átlátszóvá válnak… hosszan nézegetek át rajtuk… különös töréssel engedik át a napsugarakat… újabb dobozok… papír… porcelán… egyikben az ékszereim… mind ezüst… nincs is más… én terveztem őket… s most magam előtt látom ötvösbarátom rémült arcát… mindig megrian, amikor felbukkanok… egyszer telefonáltam csak, mikor várhatja érkezésem… nyomatékosan mondta, hogy akkor ő éppen zárva lesz… beteg… elutazik… másik naprendszerbe költözik… válogassak a válaszokban… na, azóta nem jelentkezem be előre… rezignált arccal meghallgat… hümmögve nézi a rajzaim… majd sóhajt egy nagyot… egy hét múlva már mehetek a kész végeredményért… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Közéjük kotrok… elidőzöm náluk… gyöngyházberakásos szárnyú pillangó… nemrég láttam utázmányát… silányat… furcsa tekervénnyel tekrengődző fülbevaló… egy darab… folyamatosan eltűnik… néha hónapokra elbújik… ilyenkor hiába keresem… egyszercsak felbukkan… ártatlanul hever valahol… kelletve magát… kiterjesztett szárnyú Ízisz… ha felhúzom a bal hüvelykemre, érzem misztikus varázsát… a megáldott medálom… Hórusz szeme, és az ankh… kígyó fonja át őket örök szorítással… Kákosy professzor ajándéka… évekig hordtam… soha nem vettem le… végül felcserélte két éve a pentákulumom, „Tündém” ajándéka… azóta itt pihen… és segít… tudom, hogy segít… újabb gyűrűk… táncoló tündér… vicsorgó sárkány… indákra felkapaszkodó liliomok… szirmuk hajszálnyi erei lüktetnek az élettől…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Ami nincs a dobozban, rajtam helyezkedik el… elhagyott kígyóm és kiterjesztett szárnyú sasom helyett most sárkány pöffeszkedik a fülemben, skorpió, kelta-karikák… egyiken láncocskával, ami napkorongban végződik… ujjaimon sárkány, „kelta-varázslatok”… az „Egyetlen” ezüstkarikája… tűzben megrepedt fém… egy kétszáz éves spanyol gyűrű… hetekig könyörögtem, hogy kivegyék az üzlet kirakatából, ahonnan kacsingatott rám… fülönfüggő, karkötő, medál testvéreinek társaságában… de nekem csak ő kellett… elvarázsolt a finom berakásaival… a virágszirmok kacskaringójával… egy egyszerű platina gyűrű… hiányzik belőle a kő… hiába pótolom, undorral köpi ki magából… még nagyanszim csináltatta, amikor édesanyám először várt gyermeket… majd megkaptam én, amikor Andris készülődött világra… tőlem már a lányomhoz vándorol… és… igen… az egyetlen arany… a bal gyűrűsujjamon… 9 éve őrzöm ott… édesapám szentvízzel érintett karikagyűrűje… karomon ősi, kelta férfi-karpánt… vastag… csavart… és ásványok… sok-sok ásvány… hiszek bennük… egyetlenegy darab hiányzik még… egy, a szemem előtt készült karkötő… ívén precízen kidolgozott pikkelyek, két vicsorgó sárkányfej néz a két végén egymással farkasszemet… szemfogaik éles pengeként merednek ki szájukból… 4 éve várnak rám... hosszú, hangtalan beszélgetések folynak köztünk, amikor elmegyek, megnézem, ott vannak-e még… ilyenkor hallom nevetésüket… igen… vagyunk… tegnap is elijesztettünk valakit magunktól, hogy balszerencsét hozunk… velük mosolygok elégedetten... egyszer velem jönnek… egyszer… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Becsukom a dobozt… kutatok tovább… megsárgult, régi fotók… nagyszüleimről, szüleimről… két könyv… az egyik a „keresztlevelem”, a másik egy mesekönyv… még nagypapim rajzolt bele, amikor nagyon beteg voltam… felolvasott belőle… és rajzolt… egy nagy papírzacskó… két sapka… édesapámé… a tollai… megnyomorodott jobbkezével csodálatos képeket alkotott… egy üveg bor… 5 puttonyos, 1988-as Tokaji Aszú… tőle kaptam… őrizzem… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> …és hirtelen megtaláltam amit kerestem… ott vigyorgott rám a megmaradt, két kristálypohár egyikében, a régóta eltűnt lázmérő mellett… markomba rejtettem… és nagy sóhajjal becsuktam az „emlékszekrényt”…. majd máskor továbbemléktöltődöm… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> …a meglelt műanyagcsövecskét bedugtam a megfelelő helyre… most már leengedhetem a hűtőszekrényt…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> 2008. június 05.</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <span style="font-size: 15px;"> </span> </div> <span style="font-size: 15px;">Lyrian </span> <span style="font-size: 15px;">©<br> <br> </span> <object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/ry9S8YD10NU&hl=hu_HU&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/ry9S8YD10NU&hl=hu_HU&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>rich