1.0Egy kávé mellett...https://lyrian.cafeblog.huLyrianhttps://lyrian.cafeblog.hu/author/Lyrian-2/<p style="text-align: justify;"> <span style="font-size: 15px;">- Nincs jegy, sajnálom.</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Tegnap még volt – sóhajtom.</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Nézd meg, nincs – fordítja felém a monitort.</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Megveszem a másik koncertre a jegyeket, biztos ami biztos alapon. Ha már erre nem jutunk el, legalább az legyen biztos, bár Tunyó már nem lesz ott. Éjszaka, töprengés… Nincs az az Isten, hogy lemaradjunk… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Reggel telefonálások halmaza… nincs, nincs, nincs… A Körcsarnok jegypénztárosa fáradt hangon közli, a pénztár nem nyit ki kezdés előtt, mert nincs megmaradt jegy. Mosogatás… közben Agathára gondolok… és bevillan egy kósza ötlet… rohanok a géphez, keresztülesek Kmínusz9-en, aki felháborodva vinnyog… „eladó jegyek Deák Bill” verem bele a Kugliba… semmi… akkor sem adom fel! 'Ticket plííííííz' - rimánkodom magamban. Megnyitom a honlapot, vendégkönyv, utolsó bejegyzés, még tegnap esti:</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> „Eladó két jegy a december 19-i Deák Bill Hatvan csapás koncertre. Sajnos, mi nem tudunk elmenni…” Tegnapi, ez már úgyis elkelt, de felkapom a telefont. </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Igen, még meg vannak, te vagy az első, aki telefonálsz… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Sírni kellene, de nincs rá idő… újabb telefonok… férfiember elindítása a jegyért, miután örömüvöltését abbahagyva sietve elmagyarázom neki a lelőhelyet... lányom, akivel három hónapja nem beszéltünk, s nem is láttam, csak egyszer, mert éppen anya-lánya „haragbanvagyunk”, abból kifolyólag, hogy saját feje után menetelve elköltözött (kire is ütött ez a gyerek?), közli, megpróbálja elintézni, hogy ne dolgozzon, és vigyáz Manóra… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - No para, Anszi! </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Sírni kellene, de nincs idő… Jegy már van… Rohanás, mert kellenek még jegyek, arra a másikra. Vigyorgó arccal mondom a nagy hírt az eladó kislánynak… gratulál és csodálkozik… fogalma sincs, mennyit jelent nekem ez…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Péntek reggel… fájdalom, kín, gyötrelem… Sietve kihívott, tüneményes, és engem az utolsó 'jajomig' ismerő körzeti orvosunk tűpárnának használva a fenekemet ígérteti meg, hogy fekszem, nem mozgok, nem ugrálok, teljes ágynyugalom. Megígérem… keresztbetett ujjaimat meglátva csak ennyit mond:</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Reménytelen… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Este szakadó eső, busz, villamos, még talpig bőrben is ráz a hideg… A Körcsarnok előtt tömeg… nálunk pezsgő… bevinni nem lehet… kínálunk boldog-boldogtalant… ismerkedünk… telefon… jönnék én is… nincs jegy… Kislány mosolyog ránk:</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Van egy eladó…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Akkor idevéle! S igyál, hisz rock ’n roll van bébi!!!! Te meg rohanj, mert idejegesedünk!!! </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Bezúdulunk összefagyva. Hátulról a nyakamba borul régnemlátott Csabi dokim, már tegez, megjelenik a Magyar Rock Napja is… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Szia, zöldszeműűűűű!!! </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Csillognak a tekintetek, kavarog minden… a Körcsarnok dugig… hangolnak… majd elkezdődik… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Bill a Király! Bill a Király! – üvölti egytorokból mindenki… s szól a blues, az az istenverte blues… a Kőbánya blues… Radicsért a Zöld csillag… Tunyó csónakja partot ér… és Joe, aki megölte az asszonyt, még mindig Dél felé tart… s egymás kezét fogva elsuttogjuk azt a fohászt… magyar zászló leng, s a Fradi-győzelemért előkerül a zöld-fehér is… Hátulról löknek… hagyomány, hogyha sehol máshol, de mellettem valaki mindig megőrül… védőn tartanak… A Tetovált lány mellé varrott karok emelkednek a magasba… Nincs szünet, nincs levegő, de mindenki énekel… mellettem már sírnak… s megremeg a Csarnok: </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Hülyeeee vagyooook!!!! - üvölti ezer torok…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> A Hajtó még mindig hány a vértől… a Hatvan csapás könnyeket csal… itt a színpad, Bill, ahol énekelhetsz… ahol meghallják a hangod… s ahol értik, amit kimondasz… akik itt vannak, mind értik… érted jöttek… veled énekelnek… veled ünnepelnek… akkor is énekelnek majd, amikor már nem leszel, akkor is énekelünk, amikor már nem leszünk… hiszen itt vannak a gyerekek, apjuk nyakában ülve zúgják veled együtt a bluest… egy a szívünk, egy a dobbanásunk… érted jöttünk, hogy megnézzük a Cirkuszod, hol nem látunk öreg bohócot, csak az Embert… s vége… pedig még csak most kezdődött el… sírni kellene… de nincs idő… szóljon még a ráadás… hisz messze még a hajnal… de vége… mára vége…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Kint szakadó eső, a villamos, s a metró is aluszik… gyalog indulunk haza… Népliget… talán jön a busz… a szám már lila… a lábaim ciceregnek a zizgellőben…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Fázol? - aggódnak mellettem.</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Ez a rock ’n roll bébi!!! – nézek fel, s közben csattognak a fogaim.</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Szent Imre tér… leszállva a buszról ismerős hát… a fiam rámnevet… </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Jó annak, aki mulatni volt - morogja közben, hiszen dolgozóból jön… két óra…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> „Messze még a hajnal, három óra húúúúúsz!” – üvölti a telefonom. Kelés van. A „kicsi” suliba megy… Félkómásan fogom a bögre kávém, még nem látok… Manó csukott szemmel célozza be a kishelység ajtaját… kikóvályog nagylányom… leül mellém a „mindigfeldőlős” háromlábúra… mesélni kezd… kicsosszan fiam, majd verni kezdi a mellékajtót:</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Siess Manó!</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Hülye! – motyogja billegve Kitti.</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Fogd be a szád! – dörgi a teremtés „kiskoronája”.</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> Pörögnek megint… hónapok óta először együtt a család… hát ez a rááákkeeeendrooooll bééééjbiiiii!!!!... sírni kellene…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> … s a kávéscsészémbe belepotyognak a könnyeim…</span> <br> <span style="font-size: 15px;"> - Köszönöm Bill, köszönök mindent! Igen, Te vagy a Király! </span> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> <span style="font-size: 15px;"> </span> </p> <br> <div style="text-align: justify;"> <span style="font-size: 15px;"> </span> <span style="font-size: 15px;">2008. december 21.</span> <br> <span style="font-size: 15px;">Lyrian</span> <span style="font-size: 15px;"> </span> <span style="font-size: 15px;">©</span> <br> <br> <br> <span style="font-size: 15px;"> </span> </div> <object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/EIhkhnI78Bc&hl=hu_HU&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/EIhkhnI78Bc&hl=hu_HU&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>rich