1.0Egy kávé mellett...https://lyrian.cafeblog.huLyrianhttps://lyrian.cafeblog.hu/author/Lyrian-2/<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">- amikor ömlik, ilyenkor széttárt karral, és tátott szájjal tudok álldogálni, és kortyolgatni belőle, vagy táncolni eszetlenül, s nem érdekel, mit gondolnak rólam...</span><br><span style="font-size: 15px;"> - amikor zivatarosan záporozik, hirtelen leszakad az ég, és pár perc múlva már szikrázik a nap, vagy a zuhé közben a napsugarak játékát a vízcseppeken nézni, szivárványt keresni, s amikor megtalálom, elborít valami nyugodt érzés...</span><br><span style="font-size: 15px;"> - amikor esik, Csak Esik, és hallom az esőcseppek kopogását a faleveleken, a madarak dühös csippentéseit, hogy elázott még a gatyeszuk is...</span><br><span style="font-size: 15px;"> - amikor csak csepereg, és a forró betonon gőzölögve tűnik el, mintha "sohanemcseppentett" lett volna...</span><br><span style="font-size: 15px;"> - amikor az ég még csak lila-kék-sárga... mert tudom, újra fogom érezni az eső illatát...</span><span style="font-size: 15px;"></span><br></div><p><span style="font-size: 15px;"> ...én szeretem az esőt...</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> Más is szereti, máshogyan.</span><span style="font-size: 15px;"></span><br></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;"> Tavaly nyáron az egyik bácsink az osztályon már készülődött haza, megkapta a kezelését. Vittem a papírokat, fővérkénk (azért nem nővérke, mert egyetlen férfiúnk kicsiny csapatunkban) ott álldogált mellette, a bácsi az istennek sem akarta otthagyni az ágyát, mert érte jönnek, ő várt... konokul, makacsul őrizte a helyét. Amíg aláírogatott, kifejtette:</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Aranyos, ugye legközelebb csütörtökre kell jönnöm? Mert nekem ott a kert, a palánták, és ha nem jön az eső, locsolnom kell, mert termesztem, eladom, kevés a nyugdíj, biozöldség, biogyümölcs, nem lehet csak úgy ebek harmincadjára hagyni...</span><br><br></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;"> Néztem ráncos kezét, megfakult kék szemét, az aggódást, ami sütött belőle, minden mozdulatából, szemvillanásából. Megnyugtattam:</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Ne tessék félni, ha nem jön az a fránya eső, majd járok esőtáncot... eddig még mindig bevált...</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Jó kedves, járja csak, de nagyon dobja be magát, mert végül a magácska lelkén szárad, ha tönkremegy minden...</span><br><span style="font-size: 15px;"> ... és mindezt halálosan komolyan mondta... és senki nem nevetett a szobában rajtunk.</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> Én is komolyan gondoltam... mert tényleg mindig sikerül. Eljárom én azt a táncot, ezen ne múljon.</span><span style="font-size: 15px;"></span><br></div><p><span style="font-size: 15px;"> ...én szeretem az esőt...</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> ...az eső szeret engem...</span><span style="font-size: 15px;"></span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><span style="font-size: 15px;"> </span></p><div style="text-align: right;"><br></div><span style="font-size: 15px;"> </span><span style="font-size: 15px;">2008. május 20.</span><br><span style="font-size: 15px;">Lyrian</span><span style="font-size: 15px;"> ©</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span>rich