<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Egy kávé mellett...</provider_name><provider_url>https://lyrian.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Lyrian</author_name><author_url>https://lyrian.cafeblog.hu/author/Lyrian-2/</author_url><title>Léleklakat</title><html>&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;img src=&quot;https://lyrian.cafeblog.hu/files/a_szem_magyar_dvd.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot; align=&quot;left&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 15px;&quot;&gt;Nézz
bele! A szemembe! Ó, hogy csak homályos képet látsz? Akkor nézz
erősebben... nézz magadból (tudod, milyen nehéz volt kitágult szemmel
bámulni, amíg elkattant az a gép?)... persze, nem adom ki magam,
élesebben csak te láthatsz, ha akarsz, ha belém akarsz hatolni, hogy
lásd a lelkem. Kék, zöld, barna? Nincs tiszta szemszín, csak
megközelítőleg tudhatod, hiszen íriszem körül szikrannak a színek, a
zöldbe olvad a kék, a sárga, a kis barnásarany pöttyök... &quot;mindigváltozó&quot;, s mégis változatlan. Csak az tudja előhívni, aki
megérinti a lelkem... csak az látja a színek kavalkádját... az igazi
Énemet...&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 15px;&quot;&gt;
&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 15px;&quot;&gt;
Ott... igen... az a hatalmas lakat. Rajta sok-sok kulcslyukkal. Nálam a
lakat, nálad a kulcscsomó, iciny-piciny kulcsokkal. Na, melyik is illik
bele? Ezt neked kell kitalálnod. Válassz ki egyet, s próbáld bele
(jujj, ez csiklandoz )... igen, ez a lelkem &quot;örömszobája&quot;. Ha ezt
nyitogatod, kiárad belőlem az öröm, a nevetés, a jókedv. Másikat
próbálsz? Sötétséget látsz? Most éppen beletaláltál a szomorúságomba, a
rosszkedvembe, a &quot;nemakaromba&quot;. Gyorsan csukd be! Újabb kulcsért
nyúlsz, találomra illeszted. Tüzet látsz, lobogót, vakító fényeket,
igen, ez is én vagyok... a vágyaim, az őrület, a &quot;mindentodaadás&quot;.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 15px;&quot;&gt;
&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 15px;&quot;&gt;
Melyik vagyok én igazán? Keresgélj! Valahol... ott, ahol nem is
gondolod... ott találod a nyitját. Egy icike-picike kulcslyukat. Nézz a
szemembe! A szemed kulcsával tudod kinyitni, nem holmi sima
kulcsocskával. Merülj belém, és a szemsugarad nyitja majd egész
lényemet. De engedem-e, hogy belémtekints? Csak ha illik a zárba, ha
ugyanaz a kódja... addig marad ilyen elmosódott... én csak örülnék, ha
neked sikerülne... nem lenne többé ennyi szomorúság egy egyszerű,
lélekteli szemben...&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align: left;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 15px;&quot;&gt;2008. július 14.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 15px;&quot;&gt;Lyrian ©&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;div style=&quot;text-align: center;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>