1.0Egy kávé mellett...https://lyrian.cafeblog.huLyrianhttps://lyrian.cafeblog.hu/author/Lyrian-2/<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;"></span><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">No tessék, csak jött, átviharzott a lakáson, kezembe nyomott egy csokor virágot, megcuppáltam a névnapja alkalmából, elvégre Kitti a drága, és már rohant is.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">A szélvész, a vihar... a suhanós... az én lányom... húsz éves... Kire is ütött ez a gyerek???</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">Pár idézet az írásaimból, róla...</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">-.-</span><br></p><p style="text-align: justify;"><span id="mlcontent1502509178"><font size="4"><span style="font-size: 10pt;"><font style="font-family: Times New Roman;" size="4"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">Aztán megszületett Kitti, a kis "koraszülött" 7 hónapra. Jól kinőtte magát azóta, bár már akkor sem volt kicsi. Most 42-es lábbal, 16 évesen, szilárdan áll az élet talaján, néha nagyon szőke aggyal, néha bölcsebben, mint én bármikor, és benne mindig látom önmagam, a régi énem néha annyira megdöbbentően szembesül velem, hogy csak ámulok-bámulok. Megosztja a titkait, élete apró-cseprő örömeit, szelesen forog-pörög, haja selyemként úszik ilyenkor, néha csetlik-botlik, "suhan", ahogy ő mondja. Az első szerelem szépségét-viharát éli éppen meg, már érti, milyen érzés, ha odabújhat valakihez, érti, hogy nekem ez miért hiányzik. Adj neki erőt Bosziősöm, hogy kevesebb csalódás érje, mint engem, kevesebb könnyet sírjon el, mint én.</span></font></span></font></span></p><p style="text-align: center;"><span id="mlcontent1502509178"><font size="4"><span style="font-size: 10pt;"><font style="font-family: Times New Roman;" size="4"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">-.-</span><br></font></span></font></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">Lányom a múltkor így szólt hozzám, miközben megperdült maga körül, és mellettem: </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> - Mamszi, látsz rajtam valamit?</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> Hmmmm! Anyám aszondta régen, hogy látni fogja rajtam, ha először... </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> Csitrim közben két centire dugta oda arcát az enyimhez, és simán közölte velem:</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> - Naaaa! Már nem vagyok szűűűűűz!!! Naaaa! Nem látod rajtam????</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> Kész! Padlót fogtam. Hogy csak így bejelenti! A szemembe mondja! De olyan mint én. Az én anyám se vette észre. Felnőnek. Istenem, nemsokára nagyi leszek. Kezdtem keresgélni az 'ásdelmagadfelszerelésem'. Én, mint nagyi!!!!!!!! Kezdtem roskadozni, felforgatni a lakást imamalomért, rózsafűzérért....</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> - Naaaaa! Tényleg nem? Pedig nem is fááájt!</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> Úristeeeen! Még ez is! Most elmondja pontról pontra. Részletesen. Hogy milyen volt. Hmmm, vannak még emlékeim mondjuk, arról is, meg arról a másik izéről is, ami két különnemű ember között szokott történni... rég volt, talán igaz sem vooolt! </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> Még közelebb dugta a pofiját:</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> - Már nem vagyok gyantaszűűűűz!!!! Kiszedettem a szemöldököm!!!!! És te észre sem vetted! Hát anya az ilyen????? - és elröhögte magát! Szétbugyborékolt a nevetése a szobában.</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> A megkönnyebbült sóhajomtól négy vitorlás vígan elszelelgetett volna a világ bármely tájáig. Mégsem leszek még nagymama!!!!!"</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">-.-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">Nemrég, hajnalban, elindultunk dolgozni. Lemmy kipakolta a táskáját, a kis kajásdobozát, amiben előző nap főtt kalbászocskát vitt evészet céljából a melóhelyére. Kitett egy piros flakont is, amit én szépen felnyaláboltam, és 'kepöcsnek a hűtőben a helye!' felkiáltással bedobtam az ajtajába.</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> Pár nappal később látom, hogy lányom töprengő arccal áll a nyitott hűtő előtt, és elgondolkodva néz rám. </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> - Anszi, figyu, Andris azt kérdezte tegnap, hogy mi a célod ezzel a flakonnal, hogy a hűtőbe tetted? Mondjuk, én is feltenném ezt a kérdést!</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> - Miért? Még nem láttál kepöcsöt a hűtőnkben?</span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> - Azt igen, de miért hűtöd az Old Spice tusfürdőt???? -, és a kezembe adta kérdése tárgyát. </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> Megnéztem, és tényleg!!! De mit vártak tőlem hajnali négykor, teljesen kómásan, kávészívás nélkül? Piros, piros, flakon, flakon... előző napi kaja... tehát logikus volt, hogy csak kepöcs lehet... fene olvasgatta, hogy mi is van ráírva.</span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">-.-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">Lányom, akivel három hónapja nem beszéltünk, s nem is láttam, csak egyszer, mert éppen anya-lánya „haragbanvagyunk”, abból kifolyólag, hogy saját feje után menetelve elköltözött (kire is ütött ez a gyerek?), közli, megpróbálja elintézni, hogy ne dolgozzon, és vigyáz Manóra… </span><br><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;"> - No para, Anszi! </span><br></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">-.-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Times New Roman; font-size: 15px;">No para, kislányom-nagylányom!</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">Boldog névnapot!</span></p><p style="text-align: center;"><img style="width: 416px; height: 312px;" src="https://lyrian.cafeblog.hu/files/user_8162689_1272569480294.jpg" class="blogkep"><span style="font-size: 15px;"></span></p>rich