1.0Egy kávé mellett...https://lyrian.cafeblog.huLyrianhttps://lyrian.cafeblog.hu/author/Lyrian-2/<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 15px;">A fürdőszobában hallottam, hogy üvölt a tévé. Jó kis este volt… talán egy kicsit hevesre is sikerült. A mellemen az a harapásnyom… a szám feldagadt… kis vadóc… mosolyodtam el… de most olyan jó… vele mindig jó… Még egy húzás a fésűvel… igen… ez kell nekem… ezek az esték… leereszteni a heti feszültséget, kiszabadulni a mókuskerékből… izzadt mellkasán felcsúszva beleharapni a fülébe… játszani… játszani… kéjesen nyögni, ahogy kalandozik rajtam… istenem… még most is beleborzongok… </span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> Fél lábamon már a cipőm, a másikat az ajtófélfának dőlve csatolom be, úgy hallgatom…</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> - Szeretlek! Ó, Scarlett, kedves, mi lesz velem, ha elhagysz?</span><br><span style="font-size: 15px;"> Scarlett O’Hara megvetően visszanézett a lépcsősor alján ülő, összegörnyedt alakra.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Édesem, fütyülök rá… ezt elcseszted…</span><br><span style="font-size: 15px;"> Rhett Butler véreres szemekkel nézte a becsukódó ajtót.</span><br><span style="font-size: 15px;"> - Nem akarok most arra gondolni, hogy elveszítem – suttogta. – Megbolondulnék. Majd holnap. Akkor már el tudom viselni. Holnap majd kigondolok valamit, hogyan szerezzem vissza Scarlettet. Elvégre a holnap az már egy másik nap.</span><br><span style="font-size: 15px;"> </span><br><span style="font-size: 15px;"> <span style="font-size: 15px;">Láttam, ahogy a fotelben kuporgó férfi arcán elindulnak a könnyek, és együtt suttogja Rhettel az unalomig ismert mondatokat. </span></span><br><span style="font-size: 15px;"> - Hányszor nézed még meg ezt a marhaságot? Nem unod még? Tessék… pénteken újra jövök -, és a pénz mellé odatettem egy papírzsebkendőt is.</span></p><p style="text-align: justify;">2008.08.23. - Lyrian ©<br></p>rich