{"version":"1.0","provider_name":"Egy k\u00e1v\u00e9 mellett...","provider_url":"https:\/\/lyrian.cafeblog.hu","author_name":"Lyrian","author_url":"https:\/\/lyrian.cafeblog.hu\/author\/Lyrian-2\/","title":"Tal\u00e1lkoz\u00e1s...","html":"

A N\u00e9ma szeret\u0151k c\u00edm\u0171 \u00edr\u00e1s \"befejez\u00e9se\".<\/span><\/span>
<\/p>


<\/span><\/p>

Tal\u00e1lkoz\u00e1s. Lehet j\u00f3, lehet rossz, lehet felkavar\u00f3, gyilkos hajlamokat el\u0151hoz\u00f3, eml\u00e9keket el\u0151var\u00e1zsol\u00f3... Sokf\u00e9le lehet.<\/span>
\n<\/span>
\nA mai nap teljesen kivett bel\u0151lem mindent. Annyi sok-sok dolog t\u00f6rt\u00e9nt,\nhogy elegem lett, besokaltam, \"pontmostiz\u00e9lemle\" hangulatban, nyilall\u00f3\nfejf\u00e1j\u00e1ssal sz\u00e1lltam fel a buszra mel\u00f3 ut\u00e1n. Tele volt m\u00e1r, nem f\u00e9rtem\nsehov\u00e1, csak a k\u00f6zep\u00e9re, letettem a h\u00e1titaty\u00f3m a l\u00e1bamhoz, \u00e9s j\u00f3 nagyot\nl\u00f3dultam, amikor elindultunk. A m\u00e1sodik meg\u00e1ll\u00f3n\u00e1l m\u00e1r moccanni sem\ntudtam, amikor valaki h\u00e1tulr\u00f3l nekem esett. Bocs\u00e1natk\u00e9r\u00e9s\u00e9re h\u00e1tra sem\nn\u00e9ztem, csak akkor, amikor megfogta a v\u00e1llam \u00e9s magafel\u00e9 ford\u00edtott...<\/span>
\n<\/span>
\nFelrobbant bennem a d\u00fch. Az egy \u00e9ve visszafojtott, \"hamajd\u00fajratal\u00e1lkozunk\"..., a tenyeremben az\u00f3ta \u00e9rlel\u0151d\u0151 irdatlan nagy\npofon, hogy majd akkor... akkor..., de csak n\u00e9ztem... n\u00e9ztem a szem\u00e9be.\nMag\u00e1t az embert nem l\u00e1ttam eg\u00e9sz\u00e9ben, csak azt a r\u00e1mcsod\u00e1lkoz\u00f3,\nkit\u00e1gul\u00f3 \u00edrisz\u0171 szemp\u00e1rt, amiben r\u00e9gen ott volt a Minden, a Semmi, \u00e9s a\nV\u00e9gtelen... Most kellene megmozdulnom, most kellene szembek\u00f6pn\u00f6m, most\nnekimennem, t\u00e9pnem, r\u00fagnom... de csak n\u00e9ztem. Lassan m\u00e1r a r\u00e9szleteket\nis magambafogadtam. A folyton szem\u00e9behull\u00f3, k\u00f3sza tincset, a sz\u00e1ja\nsz\u00e9l\u00e9n\u00e9l az apr\u00f3 r\u00e1ncokat, furcsa, szak\u00e1lln\u00e9lk\u00fcli arc\u00e1t, a h\u00fclye kock\u00e1s\ns\u00e1lat, a kock\u00e1s nagykab\u00e1ttal, amit ut\u00e1lt... Suta p\u00e1rbesz\u00e9d vette\nkezdet\u00e9t.<\/span>
\n<\/span>
\n- Lefogyt\u00e1l. - Le. - F\u00e1radt vagy. - F\u00e1radt. - Ma s\u00edrt\u00e1l. - S\u00edrtam. - \u00c9s\ngy\u0171l\u00f6lsz. - Gy\u0171l\u00f6l\u00f6k. - \u00c9s f\u00e1jsz. - Nem f\u00e1jok. M\u00e1r nem. Nagyon r\u00e9gen\nnem. - Elaludt? - El. - Mi\u00e9rt nem teszed, amit szeretn\u00e9l? - Nincs\n\u00e9rtelme. - Hov\u00e1 lett a \"kiha\u00e9nnem\"? - Megv\u00e1ltozott. Te is megv\u00e1ltozt\u00e1l.\n- Meg. - L\u00e1ttam, az \u00e1lmod val\u00f3s\u00e1g lett. J\u00f3k a k\u00e9peid, csak kem\u00e9nyek. -\n\u00cdrsz. Olvastam. Mindig olvasom. - Nem tudtam. - Ha tudod, meg\u00edrtad\nvolna? - Meg. Akkor is. - A \"f\u00e9lelmetes bels\u0151 l\u00e1t\u00e1sod\"... \u00cdgy l\u00e1ttad?\n- \u00cdgy. - \u00c9s \u00edgy is \u00e9rezted? - M\u00e1sk\u00e9pp le\u00edrtam volna?...<\/span>
\n<\/span>
\nElakadtak a szavak. Kapirg\u00e1ltam a t\u00e1sk\u00e1m ut\u00e1n, \u00e9s az els\u0151\ntal\u00e1lkoz\u00e1sunkra gondoltam. Akkor m\u00e1r egy \u00e9ve mondtam le egym\u00e1s ut\u00e1n\nminden megh\u00edv\u00e1st, \"\u00f6sszefut\u00e1st\". Volt, hogy az utols\u00f3 el\u0151tti percekben,\ngy\u00e1v\u00e1n, pedig \u00e1llt \u00f3r\u00e1kat a Duna-parton piknikes-kos\u00e1rral a kez\u00e9ben,\nkock\u00e1sra \u00fclte a fenek\u00e9t a Munk\u00e1csy-ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s el\u0151tt a v\u00e1rfalon, de akkor\na sark\u00e1ra \u00e1llt, \u00e9s k\u00f6z\u00f6lte, hogyha kell, a hajamn\u00e1l fogva is elr\u00e1ngat\narra a nagy-nagy rendezv\u00e9nyre. Ott azt\u00e1n el\u0151sz\u00f6r nevetve, azt\u00e1n m\u00e1r\ncsod\u00e1lkozva n\u00e9zte, hogy \u00e9n mindent megfogtam, megtapogattam, az\nujjaimmal \u00edzlelgettem a form\u00e1kat, fogadtam be a t\u00e1rgyak sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t.<\/span>
\n<\/span>
\n\u00d3r\u00e1kat k\u00f3boroltunk a standok k\u00f6z\u00f6tt, egym\u00e1st\u00f3l messze, m\u00e1s-m\u00e1s\nki\u00e1ll\u00edt\u00f3r\u00e9szn\u00e9l ragadtunk le, onnan kiab\u00e1ltunk egym\u00e1snak. Azt\u00e1n\negyszercsak odarohant, elkapta a karom, \u00e9s \"mostcsukdbeaszemed\"\nparancssz\u00f3val odavonszolt valamihez. - Ny\u00fajtsd ki a kezed! \u00c9s mondd el,\nmit l\u00e1tsz! - Hideget \u00e9reztem az ujjaimmal, a f\u00e9mnek van ilyen\ntenyeredbek\u00fasz\u00f3 ridegs\u00e9ge, kerek form\u00e1k, kancs\u00f3? ... poh\u00e1r?... poh\u00e1r...\nf\u00e9mpoh\u00e1r! - Azt mondd, mi van rajta! - Finoman tapogatttam v\u00e9gig ujjaim\nbegy\u00e9vel: vonalak, el\u0151sz\u00f6r szab\u00e1lytalanok, azt\u00e1n kezdtek \u00f6ssze\u00e1llni,\nfelfel\u00e9 \u00f6sszefut\u00f3 vonalak, kanyarg\u00f3sak...k\u00e9t szab\u00e1lytalan, \u00e9s m\u00e9gis\nszab\u00e1lyos forma... sz\u00e1rnyak... mad\u00e1r... nem sas... ahhoz t\u00fal finom...\nfelfel\u00e9, s h\u00e1trafel\u00e9 hajl\u00f3 fej... lejjebb karmok... l\u00e1ngok... f\u0151nix...\nF\u0150NIX! - Az addig csak suttogott, bizonytalan szavakb\u00f3l kiszakadt\nbel\u0151lem... l\u00e1ttam... bel\u00fcl... V\u00e1rtam, hogy meger\u0151s\u00edt, hogy igazam\nvan... semmit nem sz\u00f3lt. Majd k\u00e9t l\u00e9legzettel k\u00e9s\u0151bb ennyit hallottam:\n- F\u00e9lelmetes...<\/span>
\n<\/span>
\nKinyitottam a szemem. El\u0151ttem egy egyszer\u0171 f\u00e9mpoh\u00e1r \u00e1llt, belev\u00e9sve egy\nf\u0151nix sz\u00fclet\u00e9se... vagy hal\u00e1la? Soha t\u00f6bb\u00e9 nem nevetett ki. Akkor sem,\namikor frissen festett k\u00e9pein, a m\u00e9g ragad\u00f3s fest\u00e9kben tapogattam, s\n\u00fagy h\u00faztam bele saj\u00e1t vonalakat, saj\u00e1t var\u00e1zslatokat. Akkor sem, amikor\na h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt \u00fclve n\u00e9zte, ahogy a szenet maszatoltam sz\u00e9t ujjaimmal az\n\u00e1llv\u00e1nyra fesz\u00edtett rajzlapon. M\u00e1r \u00e9rtette, mit, \u00e9s mi\u00e9rt csin\u00e1lok.<\/span>
\n<\/span>
\nMegint r\u00e1ntott a busz. Amikor r\u00e1n\u00e9ztem, m\u00e1r nem volt bennem harag, nem\nakartam a k\u00e9p\u00e9be kiab\u00e1lni, hogy tudom, mag\u00e1\u00e9v\u00e1 tette az \u00f6sszes egy\u00fctt\nsz\u00fclt \"sz\u00e9pgondolatainkat\", hogy kitagadott minden k\u00f6z\u00f6s k\u00e9pb\u0151l, hogy\nkiadott, eladott, odadobott... Csak n\u00e9ztem... csak n\u00e9zett...<\/span>
\n<\/span>
\nEgyszer\u0171en csak ott \u00e1lltunk... k\u00e9t ember, akik valamikor egy\u00fctt\nl\u00e9legeztek, egy\u00fctt alkottak csod\u00e1kat, akik szavak n\u00e9lk\u00fcl is meg\u00e9rtett\u00e9k\na m\u00e1sikat, \u00e9s most m\u00e1r nincs mit mondaniuk egym\u00e1snak. Amikor\nlesz\u00e1lltam, m\u00e9g visszan\u00e9ztem. K\u00e9t n\u00e9ma ember, \"valahavolt\" titkos\nszeret\u0151k b\u00facs\u00faztak el egy szemvillan\u00e1ssal... <\/span>
\n<\/span>
\n<\/span>
\n2007. febru\u00e1r 06.<\/span><\/p>

Lyrian <\/span>\u00a9<\/span><\/p>","type":"rich"}