{"version":"1.0","provider_name":"Egy k\u00e1v\u00e9 mellett...","provider_url":"https:\/\/lyrian.cafeblog.hu","author_name":"Lyrian","author_url":"https:\/\/lyrian.cafeblog.hu\/author\/Lyrian-2\/","title":"A mad\u00e1r (Lyrnek)","html":"

\u00c9lt Vei-nan tartom\u00e1ny egy kicsiny faluj\u00e1ban egy asszony.<\/span>
<\/span><\/p>

Jun Mei volt a neve, \u00e1m valami\u00e9rt mindenki Sz\u0151l\u0151vir\u00e1gnak h\u00edvta. A h\u00e1za ott \u00e1llt k\u00f6zel a falu sz\u00e9l\u00e9hez, a foly\u00f3t\u00f3l nem nagy t\u00e1vols\u00e1gra, alig k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00f6tt a falu t\u00f6bbi h\u00e1z\u00e1t\u00f3l, tal\u00e1n csak a kertje volt kicsit m\u00e1s. Volt benne egy k\u00fat.<\/span>
<\/span><\/p>

Sz\u0151l\u0151vir\u00e1g is \u00e9pp csak kicsit k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00f6tt a falu lak\u00f3it\u00f3l, m\u00e9gis k\u00fcl\u00f6n\u00f6s asszony h\u00edr\u00e9ben \u00e1llott. M\u00e1s szemmel n\u00e9zte a vil\u00e1got, mint a t\u00f6bbiek. Gyakran elszomorodott, amikor m\u00e1sok nevettek, \u00e9s megl\u00e1tta a vid\u00e1ms\u00e1got ott, ahol szomsz\u00e9dai csak b\u00e1natot leltek. Volt m\u00e9g egy furcsa tulajdons\u00e1ga: b\u00e1rmerre j\u00e1rt, b\u00e1rmit is tett \u00e9ppen, d\u00fadolgatott \u00e1lland\u00f3an. Nem hangosan, csak \u00fagy, mag\u00e1nak, halkan.<\/span>
<\/span><\/p>

Abban az \u00e9vben, amelyben t\u00f6rt\u00e9netem j\u00e1tsz\u00f3dik, nehezen j\u00f6tt a tavasz, a t\u00e9l vissza-visszaz\u00fadult a falura a k\u00f6zeli hegyekb\u0151l. Azt\u00e1n egy sz\u00e9p napon, amikor el\u00e1llt a langyos, apr\u00f3 szem\u0171 tavaszi es\u0151, az asszony kiment a kertj\u00e9be, hogy eltakar\u00edtsa a t\u00e9l marad\u00e9k\u00e1t. Az elsz\u00e1radt vir\u00e1gokat, a z\u00f6rg\u0151sz\u00fcrk\u00e9re sz\u00e1radt f\u0171csom\u00f3kat a kerti \u00f6sv\u00e9ny mell\u0151l, mindent, amit a t\u00e9l h\u00e1trahagyott. Belen\u00e9zett a kerti k\u00fatba is, figyelte darab ideig a v\u00edzt\u00fck\u00f6r hull\u00e1mz\u00f3 k\u00e9peit \u00e9s elszomorodott, maga sem tudta igaz\u00e1n, mit\u0151l. D\u00fadolva visszaballagott h\u00e1t a h\u00e1zba, te\u00e1t f\u0151z\u00f6tt, \u00e9s csak \u00fclt kedvenc sz\u00e9k\u00e9ben, hint\u00e1lta mag\u00e1t el\u0151re-h\u00e1tra, \u00e9s d\u00fadolt, d\u00fadolt v\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl.<\/span>
<\/span><\/p>

Az alkonyi nap veresre festette a kertet, a h\u00e1zat, bogarak sem z\u00fcmm\u00f6gtek m\u00e1r, amikor Sz\u0151l\u0151vir\u00e1g gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00e9neket hallott. El\u0151sz\u00f6r csak halkan, azut\u00e1n egyre er\u0151s\u00f6dve, v\u00e9g\u00fcl zengett a kert \u00e9s a h\u00e1z a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 trill\u00e1kt\u00f3l. Sz\u0151l\u0151vir\u00e1g lassan, \u00f3vatosan fel\u00e1llt, \u00e9s az ablakhoz indult. Ismerte ezt a dalt, \u00e9s tudta, csak egy mad\u00e1r k\u00e9pes ilyen lelket simogat\u00f3an, sz\u00edvet repeszt\u0151en \u00e9nekelni. Tudta, hogy a kis dalos teste f\u00e9nyl\u0151 s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k, sz\u00e1rnyai, nyaka csillog\u00f3 t\u00fcrkiz, a feje pedig l\u00e1ngol\u00f3, r\u0151t v\u00f6r\u00f6s.<\/span>
<\/span><\/p>

Kin\u00e9zett a kertbe \u00e9s megl\u00e1tta egy fa \u00e1g\u00e1n a madarat. Nem tudta a nev\u00e9t, de l\u00e1tta sokszor m\u00e1sokn\u00e1l, s\u0151t, r\u00e9gen mintha neki is lett volna ilyen madara.<\/span>
<\/span><\/p>

M\u00e1snap hajnalban a mad\u00e1r dala \u00e9bresztette. \u00dagy sz\u00f3lt a dal, olyan \u00e9desen m\u00e9gis keser\u0171en, olyan szomor\u00faan m\u00e9gis boldogs\u00e1got sugallva, hogy az asszony d\u00fadolni sem volt k\u00e9pes. Csak hallgatta az \u00e1gy\u00e1ban fekve, \u00e9s a sz\u00edve \u00e9lesen nyilallt. Mintha kit\u00e9pn\u00e9k volna a test\u00e9b\u0151l. Akkor \u00e9s ott elhat\u00e1rozta, kell neki ez a mad\u00e1r.<\/span>
<\/span><\/p>

A k\u00f6vetkez\u0151 napokban mindent megpr\u00f3b\u00e1lt. L\u00e9peket helyezett a f\u00e1k, bokrok vesszeire, \u00e1m a mad\u00e1r nem ment l\u00e9pre. Ekkor sz\u00ednes magvakat sz\u00f3rt a kerti \u00f6sv\u00e9nyre, eg\u00e9szen a h\u00e1z ablak\u00e1ig. A mad\u00e1r est\u00e9re felcsipegette az \u00f6sszes magot, m\u00e9g az ablak p\u00e1rk\u00e1ny\u00e1r\u00f3l is, de nem r\u00f6ppent be a h\u00e1zba, a kert rejtek\u00e9ben f\u00fajta sz\u00edvrepeszt\u0151 dal\u00e1t, tov\u00e1bb \u00e9s tov\u00e1bb. Sz\u0151l\u0151vir\u00e1g zokogott. Rettegett att\u00f3l, hogy a kis dalnok egyszer csak tov\u00e1bb \u00e1ll, \u00e9s \u0151 itt marad egyed\u00fcl, dal n\u00e9lk\u00fcl.<\/span>
<\/span><\/p>

Ekkor \u00e9des gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6kkel teli t\u00e1lat helyezett egy asztal k\u00f6zep\u00e9re \u00e9s csak egyetlen ablakot hagyott nyitva. A mad\u00e1r berep\u00fclt a h\u00e1zba, a t\u00e1l sz\u00e9l\u00e9re telepedett \u00e9s csipegetni kezdte a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t. K\u00f6zben huncut szem\u00e9vel az asszonyt figyelte, aki nagyon lassan, \u00f3vatosan osont az ablakhoz, azt\u00e1n hirtelen becsapta, elz\u00e1rva ezzel a mad\u00e1r el\u0151l a menek\u00fcl\u00e9s \u00fatj\u00e1t.<\/span>
- Megvagy h\u00e1t! \u2013 ki\u00e1ltotta boldogan.<\/span>
<\/span><\/p>

\u00c1m a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, k\u00e9k mad\u00e1r ny\u00edlegyenesen r\u00f6ppent a t\u0171zhelyhez \u00e9s a k\u00e9m\u00e9nyen \u00e1t kir\u00f6ppent. De miel\u0151tt elsz\u00e1llt volna, egy pillanatig a t\u0171zhely felett lebegett, \u00e9s g\u00fanyosan Sz\u0151l\u0151vir\u00e1gra kacsintott sz\u00e9n sz\u00edn\u0171 szem\u00e9vel. Azt\u00e1n elt\u0171nt.<\/span>
<\/span><\/p>

Az asszony zokogott, tenyer\u00e9be v\u00e1jta k\u00f6rmeit k\u00ednj\u00e1ban. M\u00e1snap pedig felkereste Lou Ti-t. <\/span>
<\/span><\/p>

Lou Ti a falu sz\u00e9l\u00e9n \u00e9lt kicsiny h\u00e1z\u00e1ban, a foly\u00f3 partj\u00e1n. Erd\u0151t-mez\u0151t j\u00e1r\u00f3 id\u0151s ember volt, azt besz\u00e9lt\u00e9k r\u00f3la, fiatal kor\u00e1ban katon\u00e1skodott, azt\u00e1n elege lett a v\u00e1ndor\u00e9letb\u0151l, keresni kezdte a nyugalmat, amit v\u00e9g\u00fcl ott lelt meg, abban a foly\u00f3parti kis kunyh\u00f3ban. V\u00e9gighallgatta Sz\u0151l\u0151vir\u00e1got figyelmesen, azt\u00e1n elgondolkodott. V\u00e9g\u00fcl azt mondta:<\/span>
- Ismerem ezt a madarat \u00e9n is. Ugye tudod, hogy senkinek nincs ilyen madara? \u00c9s te most azt mondod, neked kell ez a mad\u00e1r\u2026<\/span>
- Sok embert ismertem, m\u00e9g t\u00f6bbet l\u00e1ttam, akiknek igenis volt ilyen madaruk. Mi\u00e9rt ne lehetne nekem is? \u2013 k\u00e9rdezte az asszony.<\/span>
- T\u00e9vedsz. Senkinek nincs ilyen madara. Meglehet, ismert\u00e9l sokakat, akikn\u00e9l \u00e9lt egy ilyen mad\u00e1r. Ott volt vel\u00fck. Bizony\u00e1ra akad olyan is, akivel \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig egy\u00fctt maradt. De ez a mad\u00e1r senki\u00e9. N\u00e9ha oda szeg\u0151dik az emberek mell\u00e9, m\u00e9g gyakrabban nem. De senkinek nem a tulajdona.<\/span>
Sz\u0151l\u0151vir\u00e1g s\u00edrva fakadt. Az \u00f6reg Lou Ti n\u00e9zte egy darabig, azt\u00e1n \u00edgy sz\u00f3lt hozz\u00e1:<\/span>
- Tudok neked seg\u00edteni. Menj most haza. F\u00fcr\u00f6dj meg, azt\u00e1n mondj egy hossz\u00fa im\u00e1t, hogy a lelked is megtisztuljon.<\/span>
- Takar\u00edtsd ki a h\u00e1zadat is, azut\u00e1n nyiss ki minden ajt\u00f3t, ablakot, hogy a f\u00e9ny \u00e9s a tiszta leveg\u0151 \u00e1tj\u00e1rhassa az otthonod. Ha k\u00e9szen vagy, m\u00e1r semmit nem kell tenned. \u00dclj le \u00e9s v\u00e1rj, t\u00fcrelemmel. \u00c9s d\u00fadolgass halkan, ahogyan mindig. Ne t\u00e9gy semmit, ne v\u00e1gyj semmire, \u00e9s f\u0151k\u00e9nt, ne l\u00e9gy t\u00fcrelmetlen. Ha m\u00e9lt\u00f3 vagy r\u00e1, a madarad mell\u00e9d szeg\u0151dik.<\/span>
- \u00c9s velem marad azut\u00e1n?<\/span>
- Vannak k\u00e9rd\u00e9sek, amelyekre nincs v\u00e1lasz. \u2013 mondta Lou Ti, \u00e9s \u00fatj\u00e1ra bocs\u00e1totta az asszonyt.<\/span>
<\/span><\/p>

Sz\u0151l\u0151vir\u00e1got egy h\u00f3napig nem l\u00e1tta senki.<\/span>
<\/span><\/p>

Azt\u00e1n egy reggel lass\u00fa l\u00e9ptekkel ment a nedves f\u00fcv\u00f6n Lou Ti h\u00e1za fel\u00e9. V\u00e1ll\u00e1n ott \u00fclt a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 mad\u00e1r. Sz\u0151l\u0151vir\u00e1g mosolygott, \u00e9s arc\u00e1t a f\u00e9ny fel\u00e9 emelve d\u00fadolt, csak d\u00fadolt, halkan, boldogan.<\/span><\/p>


<\/p>

Moln\u00e1r P\u00e9ter <\/span> \u00a9<\/span><\/p>

Testv\u00e9rem, bar\u00e1tom, Mesterem... akire mindig sz\u00e1m\u00edthatok... aki mindig megsimogatja, vagy megrugdossa a lelkemet, ha \u00e9ppen arra van sz\u00fcks\u00e9g... (mint ezzel az \u00edr\u00e1s\u00e1val is)... a vil\u00e1g legnagyszer\u0171bb embere... egy k\u00e1v\u00e9 mellett majd elmes\u00e9lem, hogyan ismertem meg...<\/span>
<\/span><\/p>","type":"rich"}