Farm-jelentés:
4.00. – Felébredés, felkelés, kávé elkészítése, kikóválygás a meleg konyhába, tegnapi eredmények és mai teendők meghallgatása Rügyecske öltözködése közben, útnak indítása, laptop beindítása, azaz kimentem a farmra (és még mindig nincs tehenüüüünk!!!! – ez úgy külön megjegyzés amcsinak, aki szerint a virtuális gazdálkodás nem egyenlő a hajnali 4 órai keléssel.)
4.30. – A tikok, nyulak, kecskék ganézása, etetése, itatása, tápkeverés, almaszedés (pipa)
4.35. – Diófa ültetése, majd a vadiúj kacsaólnak helykeresés (a földdarabból eltűntettem egy picinykét, máshogy nem ment – pipa)
4.40. – A teljes állatállomány terepre helyezése és egy helyre gyűjtése (nézzen már ki pofásan ez a rohadék farm! Rügyecske ugyanis teljesen szerteszana szétszórta szegény állatokat mindenfelé!) Ezen ténykedés közben a termőföld teljes átvariálása. (pipa)
4.55. – Éttermi-szállításos project elindítása (ha megcsinálom, lesz favágótönkünk, meg szilvafánk is, kész főnyeremény, így több gondom lesz, amíg Rügyecske hazaér) Tehát gyors kukoricavetés. (pipa)
5.00. – A borzadályos (nyert – nem vett!) Buddha-szobor eldugása a farm teljesen beláthatatlan részébe, a fák közé (pipa)
Jó hír: ma déltől egészen péntek délig minden született dögért dupla tapasztalati pont jár. Lehet, hogy szétosztok a hím egyedeknek Viagrát, a nőegyedeknek pedig gyorsszüléses tablettákat. Az is eszembe jutott, hogy valami termékenységi szobrot kellene felállítani és áldozni. A megvalósításon még gondolkodom. (Vagy tegyem oda a Buddhát??? – odatettem!)
Jelenlegi szinthelyezés: mezei egér!!!! (Hol vagyunk még a „bogyóbárótól”!)
Megjegyzés: dolgoznom is kellene a mellékesen, mert a büdös életben nem lesz meg a főtávdíj kifizetése (nem pipa, csak énpipa, de nagyon!)
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
1. Aki a mosódióval hadakozik (barnul, sárgul, nem mos rendesen) nézzen be ide!
A videót fölösleges megnézni, az egzotikus zenén és a bemutatót készítő csaj hastáncán kívül nem sokat látunk! Talán jobb lett volna egy pasit betenni vonaglani, hiszen ez egy nőknek készült videó akar lenni. A mosódióról viszont vajh’mi keveset tudunk meg.
2. Himalája só
A mellékelt képen is látható, hogy a himalája kősó milyen állapotú is tud lenni (az enyim pont ilyen szív alakú), ha az általam lentebb leírt módon óhajtjuk használni. A himalája só szemcsés változatának felhasználása fürdősóként a következő (megcsináltam, tényleg nagyon jó):
http://www.naturagyogynoveny.shp.hu/hpc/web.php?a=naturagyogynoveny&o=1133203583
(remélem, ha rákattintotok a linkre, tényleg odajuttok! vagy másoljátok be a böngészőbe!)
Találhatunk itt még nagyon sok jó kis tanácsot a használatáról. Érdemes átböngészni az oldalt. Ne zavarjon meg senkit, hogy Indus sónak nevezik, ez bezony a Himalája só.
– . –
Most így hirtelen nem jut más az eszembe, amit közleményezhetnék még. Jöjjön tehát egy kis irományocska, csak úgy a kávé mellé, pihentetőnek. (Megjegyzem, az írás keletkezése óta sem javult a v’iszonyom a vasalóval.)
Tortúra
Most fejeztem be. Nézegetem. Mintha nem is két órát piszkálgattam volna a ruhát a vasalóval. ”A mosónők korán halnak…” – jut eszembe az idézet. A vasalónők nem. Életben tartja őket a gyűlölet. És hogyan lehet ezt szeretni? Más kettőt kapar a vasalóval, én meg elől cukkolom, hátul gyűrődik, hátul cukkolom, elől gyűrődik. Kész kínszenvedés! Ráadásul fehér a ruha, azaz fehér… kicsit szőrös… kicsit nagyon. Itt mindenhol szőr van. A kutyától. Jut bőségesen az egész lakásba. Még a frissen kinyitott tejfelesbigréből is farkasszemet néz rám. Bekúszott… beindázott… valahogy… nem jöttem még rá a titokra. Hiába sepergettem le a pólómról, mielőtt nekikezdtem volna a tortúrának, minden vasalóvonásra újra rákerültek.
A vasaló egy szuperszörny! Nehéz, benne desztillált vízzel, mert vigyázni kell rá. Minek? Csapvizet neki! Szenvedjen ő is! Úgy elhajítom, de úgy… Különben is, nem elég, ha a ruhát bőségesen hulló könnyeimmel locsolom be?! Vagy a véres verítékemmel? És ne mondja nekem senkise, hogy imád vasalni, a kis fodros-bodros ruhácskákat órákig simogatni ezzel az Iszonyattal! Inkább hatszor végignyalom a lakást, kiszidolozom a kilincseket, az összes ezüstneműt (másnál, nekem nincs, de bevállalom), virágokkal hintem tele a bejárati ajtó előtti szőnyeget… mindent, csak ezt ne! Egyébként meg minek vasalni? Holnapra, mire beérek dolgozni, úgyis összegyűrődik. Mintha Fidel szájából rángattam volna elő. Sehol nem fogom rajtuk látni szenvedésem gyümölcsét. De nem dobálom az Iszonyt, nem az enyém.
Az enyém otthon pihen. Sűrűn nem kerül a kezembe. Vigyázok rá! Most kaptam. Karácsonyra. Pedig mindenkinek elregéltem, ha valaki ilyen ajándékkal zaklat, a legkevesebb, hogy forró állapotban fogom telefonkagylóként a fél füléhez nyomni. Vagy mind a kettőhöz… váltogatva. Andris büszkén adta gyönyörűen becsomagolva a kezembe, de szemében láttam azt a huncut villogást, hogy „mooost, most fog kiakadni jóanyám… már nyitja…”, keze közben az ajtó kilincsén, villámgyors futásra készen rugózott lábaival, de én csak gyilkos, megvető pillantást vetettem rá. Szememből villámok cikáztak.
Kezemben tartottam a KisIszony-t. Ő nem nehéz, nem érdekli, milyen vizet öntögetek bele, a sima vizet is prímán köpködi kifelé, sohaelnemtalálva a vasalt felületet, de bőven juttatva a szélrózsa minden irányába a forró spriccből. Szerintem ő is utál vasalni… vasaló létére. Nem is nagyon erőlteti meg magát, hogy vasalt ruhát csináljon. Amikor leteszem, maga alá pisil. Vagy a ruhára. Mert ott szoktam felejteni. Néha. Amikor telefonálok, kiszaladok inni, emileket nézegetni, zeneszámot válogatni… szóval sűrűn. Ilyenkor nem égeti meg a ruhát, még erre is lusta. Belopta magát azóta a szívembe. Ő megért engem, ő is macerának tartja a hercehurcát. Nem is nagyon zavarom a lustálkodásban. Amikor mégis dolgoznia kell, előtte elnézést kérek, hogy álmából fölriasztottam. Hallom is, ahogyan sóhajt, amikor visszateszem a helyére. Mélyet, aztán elégedetten, brummogva visszaalszik.
Elfáradtam. NagyIszony teljesen kivette belőlem az erőt. Kiszíííívtaaaa!!!! Elmélázva gondolok a Kicsire. Hiányzik. Hogy én mekkora hülye vagyok!!!!!
2007. január
Lyrian
Széljegyzet:
…és most kreálok egy újabb bigre kávét és megyek mellékesezni!!! Szép napot mindenkinek!
A vasalós íráson könnyesre nevettem magam. én is így v’iszonyulok a vasaláshoz, bár ismertem olyat is, aki szerette ezt művelni. Hiába ahány ház, annyi szokás, vagy valami ilyesmi! Szép napot, és jó farmerkedést!
Ez az ambivalens viszony a vasalóval, úgy tűnik ragályos.
Az én ingeim régebben olyanok voltak, mint a kártya. Nemrég öltönyös dolgom akadt, elővettem az aktuális inget, mondok, kivasalom már…
Na ne tudd meg! Köptem mindenhová, csak a földre nem. Sírtam meg röhögtem egyszerre, és gyakran gondoltam rád. :o)))